Építőipari célvizsgálat 2020: a múlt hibái
Olvasási idő:
Ez a tartalom 1613 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A növekvő gazdasági teljesítménye mellett továbbra is nagyszámú munkabalesetet produkáló építőipar munkavédelmi kampányának része a jövőre esedékes országos célvizsgálat. A kiemelt jelentőségű témát elemző cikksorozatunk első része a múltban leggyakrabban előforduló hibákat, hiányosságokat veszi sorra.
Az építőipar növekvő gazdasági teljesítménye mellett 22 halálos balesetet is „produkált” a 2018-as évben. A „Fókuszban az építőipar – első a munkavégzés biztonsága” című kampány felhívja a figyelmet a munkavédelmi szempontból veszélyes ágazatra és növeli az ágazatban tevékenykedők ismereteit. A kampány része lesz egy országos célvizsgálat is ezen a területen.
Az építőipari munka, mint kiemelt veszélyforrás
Az építőiparban a munkakultúra gyakran elmarad a kívánatostól, a feszített határidők, a rohamtempóban végzett munka és a szakképzetlen munkavállalók együttes hatása a munkavédelmi helyzet további romlását okozza.
Az építőipari munkák során a tevékenységből és a munkakörnyezetből származó jelentős egészségkárosító veszélyekkel és kockázatokkal kell számolni.
Az építőipar veszélyességét maga a létesítmény, a munkaeszköz, a felhasznált anyagok, a munkafolyamat, a technológia jelenti, ahol a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában jelentős károsító hatásnak és kockázatnak lehet kitéve.
Ehhez járulnak hozzá az építkezéseken használt veszélyes anyagok hatásai (pl. mérgező, maró, ingerlő, allergizáló, irritáló, rákkeltő), továbbá a fizikai tényezők: kültéri, magasban, mélyben, beszállással, keszonban végzett munkák, zaj- és rezgésterhelés. Jelentős veszélyek adódnak a gépek, berendezések, járművek kezeléséből is.
Építési munkahelyen előfordulhatnak biológiai kóroki tényezők és élettani, idegi, érzelmi megterhelést okozó munkavégzésből származó hatások is.
A munkavállalók teljes munkahelyi megterhelését okozó hatások és kóroki tényezők az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatok tipikus forrásai, amelyek megfelelő szabályozása, kezelése és a megelőzést szolgáló intézkedések megtétele nélkül jelentős arányban várható munkabaleset bekövetkezése vagy foglalkozási ártalom kialakulása.
Az elmúlt években az építőiparban sajnos nem javult számottevően a munkáltatók és foglalkoztatottak munkavédelmi tudatossága. 2018. évben az építőiparban összesen 915 munkabalesetet jelentettek be, melyből 22 halálos, 7 súlyos csonkulásos, 21 egyéb súlyos kimenetelű volt.
A nemzetgazdasági ágak halálos munkabaleseti adatai szerint 2018. évben a legtöbb halálos munkabaleset az építőiparban történt: 22 munkavállaló vesztette életét. A foglalkoztatottak ágazati létszámadatait tükröző, halálos munkabaleseti rátákat tekintve 2018-ban az építőiparban 6,6 halálos munkabaleset jutott 100 000 munkavállalóra.
Az építőiparban a munkakultúra gyakran elmarad a kívánatostól, a feszített határidők, a rohamtempóban végzett munka és a szakképzetlen munkavállalók együttes hatása a munkavédelmi helyzet további romlását okozza.
Az építőipari munkák során a tevékenységből és a munkakörnyezetből származó jelentős egészségkárosító veszélyekkel és kockázatokkal kell számolni.
Az építőipar veszélyességét maga a létesítmény, a munkaeszköz, a felhasznált anyagok, a munkafolyamat, a technológia jelenti, ahol a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában jelentős károsító hatásnak és kockázatnak lehet kitéve.
Ehhez járulnak hozzá az építkezéseken használt veszélyes anyagok hatásai (pl. mérgező, maró, ingerlő, allergizáló, irritáló, rákkeltő), továbbá a fizikai tényezők: kültéri, magasban, mélyben, beszállással, keszonban végzett munkák, zaj- és rezgésterhelés. Jelentős veszélyek adódnak a gépek, berendezések, járművek kezeléséből is.
Építési munkahelyen előfordulhatnak biológiai kóroki tényezők és élettani, idegi, érzelmi megterhelést okozó munkavégzésből származó hatások is.
A munkavállalók teljes munkahelyi megterhelését okozó hatások és kóroki tényezők az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatok tipikus forrásai, amelyek megfelelő szabályozása, kezelése és a megelőzést szolgáló intézkedések megtétele nélkül jelentős arányban várható munkabaleset bekövetkezése vagy foglalkozási ártalom kialakulása.
Az elmúlt években az építőiparban sajnos nem javult számottevően a munkáltatók és foglalkoztatottak munkavédelmi tudatossága. 2018. évben az építőiparban összesen 915 munkabalesetet jelentettek be, melyből 22 halálos, 7 súlyos csonkulásos, 21 egyéb súlyos kimenetelű volt.
A nemzetgazdasági ágak halálos munkabaleseti adatai szerint 2018. évben a legtöbb halálos munkabaleset az építőiparban történt: 22 munkavállaló vesztette életét. A foglalkoztatottak ágazati létszámadatait tükröző, halálos munkabaleseti rátákat tekintve 2018-ban az építőiparban 6,6 halálos munkabaleset jutott 100 000 munkavállalóra.
Az építési munkahelyek esetén a számtalan veszélyforrás mellett meghatározó tényező a munkahelyek ideiglenes, változó jellege, ami a legveszélyesebb ágazatok közé emeli az építőipart.
Az építés-kivitelezési munka sokféle tevékenységből áll, a különböző munkákat gyakran egy időben és azonos térben kell végezni.
Az egyidejűleg folyó tevékenységek a saját kockázataikon felül többlet veszélyeket is hordoznak magukban:
- az építési munkahelyeken az egymás felett dolgozók a tárgyak, személyek leesésének veszélyével;
- a munkagépek a hatókörben tartózkodókra gyakorolt hatásával.
Az építés-kivitelezési munka sokféle tevékenységből áll, a különböző munkákat gyakran egy időben és azonos térben kell végezni.
Az egyidejűleg folyó tevékenységek a saját kockázataikon felül többlet veszélyeket is hordoznak magukban:
- az építési munkahelyeken az egymás felett dolgozók a tárgyak, személyek leesésének veszélyével;
- a munkagépek a hatókörben tartózkodókra gyakorolt hatásával.
Ugyanakkor a munkaszervezés, tervezés, koordinálás hibáiból eredő veszélyek sem elhanyagolhatók. A gépeket, berendezéseket gyakran kell új helyre telepíteni, amely szintén növeli a balesetek kockázatát.
Az építőiparnak számos olyan további sajátossága is van, amely növeli a veszélyességét. Magyarországon mikro- és kisvállalkozások alkotják az építőipari vállalkozások zömét, amelyek munkavédelmi színvonala jellemzően alacsony és gyakran rendezetlen a munkavállalók munkaviszonya. A széles körben jellemző, többszintű alvállalkozói láncok tovább növelik a kivitelezési munkák kockázatosságát a nehézkesebb információáramlás és a felelősségi körök elmosódása miatt, ami megnehezíti a munkavédelmi előírások betartását is. Az ágazatot a növekvő foglalkoztatottsági adatok ellenére érdemben érinti a szakképzett munkaerő hiánya, de a képzettlen munkaerő alkalmazása is kihívást jelent. Ezt csak fokozza az a tény, hogy a munkáltatók gyakorlatilag a munkavállalók zömét munkaerő kölcsönzőtől veszik bérbe, nem ritkán csak néhány napos munkavégzésre.
A munkavállalók gyakran alacsony munkavédelmi tudatossága szintén hozzájárul az építőipar veszélyességéhez.
Az építőiparnak számos olyan további sajátossága is van, amely növeli a veszélyességét. Magyarországon mikro- és kisvállalkozások alkotják az építőipari vállalkozások zömét, amelyek munkavédelmi színvonala jellemzően alacsony és gyakran rendezetlen a munkavállalók munkaviszonya. A széles körben jellemző, többszintű alvállalkozói láncok tovább növelik a kivitelezési munkák kockázatosságát a nehézkesebb információáramlás és a felelősségi körök elmosódása miatt, ami megnehezíti a munkavédelmi előírások betartását is. Az ágazatot a növekvő foglalkoztatottsági adatok ellenére érdemben érinti a szakképzett munkaerő hiánya, de a képzettlen munkaerő alkalmazása is kihívást jelent. Ezt csak fokozza az a tény, hogy a munkáltatók gyakorlatilag a munkavállalók zömét munkaerő kölcsönzőtől veszik bérbe, nem ritkán csak néhány napos munkavégzésre.
A munkavállalók gyakran alacsony munkavédelmi tudatossága szintén hozzájárul az építőipar veszélyességéhez.
Melyek voltak a legnagyobb problémák 2018-ban?
A területi munkavédelmi hatóságok éves ellenőrzési adatai szerint 2018. évben 3640 építőipari munkáltatót ellenőriztek. Az ellenőrzött munkáltatók 2/3-a nem tett eleget a jogszabályokban előírt munkavédelmi kötelezettségének.
A mélyépítési munkaterületeken az omlásveszély jelenti a legfőbb veszélyt. A munkaárkok, munkagödrök dúcolásának hiánya, a szakadólap terhelése és a szabálytalan rézsűkialakítás voltak a leggyakoribb szabálytalanságok, melyekre a munkavédelmi hatóságnak intézkednie kellett. Problémát jelentett a munkagödrök, munkaárkok elkerítésének hiánya is.
A földmunkagépeket kezelő munkavállalók vezetői és kezelői jogosultságának ellenőrzése során kedvező tapasztalatok voltak: csaknem minden esetben rendelkeztek a megfelelő képzettséggel a kezelők.
Előfordult, hogy a földmunkagép hatókörében való tartózkodást nem tiltották táblával.
A magasépítésnél a be-, és leesés veszélyes munkaterületeken a megfelelő kollektív műszaki védelem hiánya, valamint a leesés elleni védelemként szolgáló egyéni védőeszközök biztosításának vagy használatának a hiánya miatt hozta a munkavédelmi hatóság a legtöbb intézkedést.
A bontási munkákat egyre több helyen géppel végzik. A modern technika és technológia alkalmazása mellett számos súlyos szabálytalanságot lehete tapasztalni. Gyakori volt, hogy több szintet egyszerre omlasztottak le, ami az ellenőrizhetetlen leomlás és a kiporzás miatt fokozottan veszélyes volt. Súlyos kockázatokat jelente a munka szervezetlensége, a szakmai képzettség, a bontási terv, a technológiai utasítás, valamint a veszélyeztetett területek megfelelő mértékű elkerítésének hiánya.
Gyakran előfordult, hogy volt bontási terv, de a bontást végzőkkel nem ismertették annak tartalmát. A bontásokat szinte minden esetben alvállalkozók végezték, sokszor vállalkozói szerződés és szakértelemmel rendelkező munkairányító nélkül. Az ellenőrzött munkaterületek többségén a bontással járó munkafolyamatok során keletkező por-, zaj- és rezgésterhelés okozta kockázatok kezelése sem volt megfelelő.
Az azbesztbontással járó munkákat (pl. palatetőbontás) gyakran előzetes bejelentés nélkül végezték, ezzel veszélyeztetve nemcsak a munkavállalókat, hanem a tágabb környezetet is. Az azbesztmentesítéssel kapcsolatban feltárt munkavédelmi szabálytalanságok főként azokat a vállalkozásokat érintették, akik nem kifejezetten az azbeszttartalmú épületek bontására, valamint az azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek az építményekből, létesítményekből, szerkezetekből történő eltávolítására specializálódtak. Ezeknél a munkáltatóknál visszatérő szabálytalanság volt, hogy azbesztmentesítés során nem megfelelő védelmi képességgel rendelkező egyéni védőeszközt (pl. légzésvédő eszköz) biztosítottak a munkavállalóik számára, nem hívták fel a munkavállalók figyelmét az azbeszt egészségkárosító hatására, valamint a szükséges megelőző intézkedések jelentőségére. Előfordult, hogy az eltávolított palákat nem kezelték és gyűjtötték zártan, így indokolatlanul nagy mértékű kiporzás volt tapasztalható, amely súlyos veszélyt jelentett a munkavállalókra és a hatókörben tartózkodókra egyaránt.
Az építőipari gépek műszaki állapota javuló képet mutatott. Ahol korszerű, helyhez kötött emelőgépet üzemeltettek, ott a műszaki állapot fenntartása érdekében az előírt felülvizsgálatokat is elvégeztették. A régi, kisebb teljesítményű autódaruk esetében azonban, melyeket általában egyéni vállalkozók üzemeltettek, a javítások sokszor nem voltak szakszerűek és az időszakos vizsgálatokat sem mindig végeztették el. Kisebb építkezéseken előfordultak házilagos kivitelezésű, szabálytalan kőrfűrészgépek és betonkeverők.
A villamos berendezések biztonsági követelményeit a munkáltatók egy része nem tartotta be. Áramvédő kapcsolót nem minden esetben alkalmaztak, a közvetett érintés elleni védelemmel kapcsolatban is voltak hiányosságok: a felvonulási berendezések nem volt minden részének legalább IP44 védelmi fokozata.
A hajlékony kábelek és vezetékek típusa az esetek egy részében nem volt a szabványnak megfelelő, az átvezetett kábeleket nem látták el mechanikai sérülés elleni védelemmel, sérült, hibás, toldott kábelt gyakran találtak az ellenőrzések során.
Az ellenőrzött munkáltatók egy része nem rendelkezett az építési területre vonatkozó kockázatértékeléssel, illetve annak elkészítésnél nem minden esetben vették figyelembe a jogszabályokban előírt szempontokat: rákkeltő anyagokat (azbeszt, hegesztési gázok füstök expozíciója), biológiai kóroki tényezőket.
A pszichoszociális kóroki tényezők feltárásával és kezelésével a kockázatértékelések nagyobb hányada nem foglalkozott. Az építőipari kivitelezési tevékenységek során a munkavállalók gyakran az otthonuktól tartósan távol végeznek munkát, illetve egyre gyakoribb a külföldről áttelepült munkavállalók foglalkoztatása is, amely indokolná a szaktevékenységet ellátók részéről az ezzel kapcsolatos kockázatok értékelését és a szükséges megelőző intézkedések meghozatalát.
Az egyéni védőeszköz juttatás rendjét a munkáltatónak írásban kell meghatároznia, ezt az ellenőrzött munkáltatók többsége megtette, azonban nem mindegyikük oktatta a használatukat és a viselésük megkövetelésében is voltak hiányosságok (pl. egyes építési munkahelyeken a dolgozók nem viselték a kötelezően előírt fejvédő sisakot). A szektorban foglalkoztatott nagyszámú alkalmi munkavállaló egyéni védőeszközzel (pl. védőlábbeli) való ellátása tekintetében is problémák mutatkoztak. Az építési-kivitelezési munkahelyeken a munkáltatók közel fele az alsó beavatkozási határértéket meghaladó zajexpozícióban foglalkoztatta a munkavállalókat, azonban hallásvédő egyéni védőeszközt nem biztosított számukra. Azokban az esetekben, ahol mégis alkalmaztak hallásvédelmet, nem mindig volt megfelelő az eszköz védelmi képessége vagy a dolgozó nem viselte a védőeszközt.
Számos esetben volt tapasztalható az összehangolás hiánya: a munkavégzés hatókörébe dolgozó más munkavállalókat is érte zajexpozíció. A mechanikai rezgésterhelés elleni védelem követelményeinek való megfelelés jellemzően biztosítva volt, a munkavállalók használták is a rendelkezésükre bocsátott védőkesztyűt. Az ellenőrzött munkaterületek közel felénél dolgoztak veszélyes anyaggal vagy keverékkel, leggyakrabban a rákkeltő hatású azbeszt esetében fordult elő, hogy nem alkalmaztak megfelelő egyéni védőeszközt. A kiporzással járó munkák (pl. csiszolás, cement adagolása) során több esetben nem viseltek légzésvédőt.
Jellemző szabálytalanság volt, hogy veszélyes anyagokat élelmiszerek csomagolására gyártott palackokban tartottak. A munkavállalók munkavédelmi oktatása jellemzően csak elméleti formában valósult meg, és csak ritkán egészült ki gyakorlati ismeretek átadásával. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint a munkavállalók munkaköri orvosi alkalmasságának/foglalkoztathatóságának vizsgálata tekintetében fordultak elő szabálytalanságok. Az ellenőrzött munkáltatók többsége biztosította a munkavállalói számára a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvizet és a vizsgált munkahelyek többségében a szociális helyiségek is rendelkezésre álltak, ellenben a munkahelyi elsősegélynyújtás feltételeit a munkáltatók jelentős részénél nem találták megfelelőnek.
A munkáltatók a klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket tettek. A védőital, a pihenőidő, valamint a megfelelő pihenőhely többnyire biztosított volt a munkavállalók számára. Az építőipar teljesítményének növekedése az építőanyag-ipart is húzta magával. Az ágazatban fokozott baleseti veszélyt jelentenek a gyártás során alkalmazott nagyméretű berendezések, az automatika és a kézi vezérlés kombinációja, a nagyszámú anyagmozgató- és emelőgép, a kisebb cégek esetében az elhasználódott géppark és a karbantartások elmaradása. Az építőanyag gyártó telepeken használt emelő- és anyagmozgató gépek sok esetben sérültek, hiányosan felszereltek voltak, de előfordult olyan eset is, hogy a gépekhez semmiféle munkavédelmi dokumentáció nem állt rendelkezésre.
A gyártás során keletkező zaj, por, és a vizes munkakörnyezet miatt az építőanyag-ipar munkaegészségügyi szempontból fokozott figyelmet igényel. A munkáltatók többsége elkészítette a kockázatértékelést, de azok egy része tartalmilag hiányos volt, mivel nem került feltárásra valamennyi, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázat, illetve nem vették figyelembe a már elvégzett munkahigiénés vizsgálatok eredményeit.
Az építőanyag gyártók többségénél nem álltak rendelkezésre teljeskörűen a felhasznált veszélyes anyagok/keverékek biztonsági adatlapjai, ennek következtében a munkavállalók munkavédelmi oktatása is hiányos volt ebben a témában. A munkáltatók általában biztosították a munkavállalók számára a megfelelő szociális helyiségeket, de előfordult olyan eset is, hogy a munkahelyen sem kézmosási lehetőség, sem mellékhelyiség nem állt rendelkezésre.
A területi munkavédelmi hatóságok éves ellenőrzési adatai szerint 2018. évben 3640 építőipari munkáltatót ellenőriztek. Az ellenőrzött munkáltatók 2/3-a nem tett eleget a jogszabályokban előírt munkavédelmi kötelezettségének.
A mélyépítési munkaterületeken az omlásveszély jelenti a legfőbb veszélyt. A munkaárkok, munkagödrök dúcolásának hiánya, a szakadólap terhelése és a szabálytalan rézsűkialakítás voltak a leggyakoribb szabálytalanságok, melyekre a munkavédelmi hatóságnak intézkednie kellett. Problémát jelentett a munkagödrök, munkaárkok elkerítésének hiánya is.
A földmunkagépeket kezelő munkavállalók vezetői és kezelői jogosultságának ellenőrzése során kedvező tapasztalatok voltak: csaknem minden esetben rendelkeztek a megfelelő képzettséggel a kezelők.
Előfordult, hogy a földmunkagép hatókörében való tartózkodást nem tiltották táblával.
A magasépítésnél a be-, és leesés veszélyes munkaterületeken a megfelelő kollektív műszaki védelem hiánya, valamint a leesés elleni védelemként szolgáló egyéni védőeszközök biztosításának vagy használatának a hiánya miatt hozta a munkavédelmi hatóság a legtöbb intézkedést.
A bontási munkákat egyre több helyen géppel végzik. A modern technika és technológia alkalmazása mellett számos súlyos szabálytalanságot lehete tapasztalni. Gyakori volt, hogy több szintet egyszerre omlasztottak le, ami az ellenőrizhetetlen leomlás és a kiporzás miatt fokozottan veszélyes volt. Súlyos kockázatokat jelente a munka szervezetlensége, a szakmai képzettség, a bontási terv, a technológiai utasítás, valamint a veszélyeztetett területek megfelelő mértékű elkerítésének hiánya.
Gyakran előfordult, hogy volt bontási terv, de a bontást végzőkkel nem ismertették annak tartalmát. A bontásokat szinte minden esetben alvállalkozók végezték, sokszor vállalkozói szerződés és szakértelemmel rendelkező munkairányító nélkül. Az ellenőrzött munkaterületek többségén a bontással járó munkafolyamatok során keletkező por-, zaj- és rezgésterhelés okozta kockázatok kezelése sem volt megfelelő.
Az azbesztbontással járó munkákat (pl. palatetőbontás) gyakran előzetes bejelentés nélkül végezték, ezzel veszélyeztetve nemcsak a munkavállalókat, hanem a tágabb környezetet is. Az azbesztmentesítéssel kapcsolatban feltárt munkavédelmi szabálytalanságok főként azokat a vállalkozásokat érintették, akik nem kifejezetten az azbeszttartalmú épületek bontására, valamint az azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek az építményekből, létesítményekből, szerkezetekből történő eltávolítására specializálódtak. Ezeknél a munkáltatóknál visszatérő szabálytalanság volt, hogy azbesztmentesítés során nem megfelelő védelmi képességgel rendelkező egyéni védőeszközt (pl. légzésvédő eszköz) biztosítottak a munkavállalóik számára, nem hívták fel a munkavállalók figyelmét az azbeszt egészségkárosító hatására, valamint a szükséges megelőző intézkedések jelentőségére. Előfordult, hogy az eltávolított palákat nem kezelték és gyűjtötték zártan, így indokolatlanul nagy mértékű kiporzás volt tapasztalható, amely súlyos veszélyt jelentett a munkavállalókra és a hatókörben tartózkodókra egyaránt.
Az építőipari gépek műszaki állapota javuló képet mutatott. Ahol korszerű, helyhez kötött emelőgépet üzemeltettek, ott a műszaki állapot fenntartása érdekében az előírt felülvizsgálatokat is elvégeztették. A régi, kisebb teljesítményű autódaruk esetében azonban, melyeket általában egyéni vállalkozók üzemeltettek, a javítások sokszor nem voltak szakszerűek és az időszakos vizsgálatokat sem mindig végeztették el. Kisebb építkezéseken előfordultak házilagos kivitelezésű, szabálytalan kőrfűrészgépek és betonkeverők.
A villamos berendezések biztonsági követelményeit a munkáltatók egy része nem tartotta be. Áramvédő kapcsolót nem minden esetben alkalmaztak, a közvetett érintés elleni védelemmel kapcsolatban is voltak hiányosságok: a felvonulási berendezések nem volt minden részének legalább IP44 védelmi fokozata.
A hajlékony kábelek és vezetékek típusa az esetek egy részében nem volt a szabványnak megfelelő, az átvezetett kábeleket nem látták el mechanikai sérülés elleni védelemmel, sérült, hibás, toldott kábelt gyakran találtak az ellenőrzések során.
Az ellenőrzött munkáltatók egy része nem rendelkezett az építési területre vonatkozó kockázatértékeléssel, illetve annak elkészítésnél nem minden esetben vették figyelembe a jogszabályokban előírt szempontokat: rákkeltő anyagokat (azbeszt, hegesztési gázok füstök expozíciója), biológiai kóroki tényezőket.
A pszichoszociális kóroki tényezők feltárásával és kezelésével a kockázatértékelések nagyobb hányada nem foglalkozott. Az építőipari kivitelezési tevékenységek során a munkavállalók gyakran az otthonuktól tartósan távol végeznek munkát, illetve egyre gyakoribb a külföldről áttelepült munkavállalók foglalkoztatása is, amely indokolná a szaktevékenységet ellátók részéről az ezzel kapcsolatos kockázatok értékelését és a szükséges megelőző intézkedések meghozatalát.
Az egyéni védőeszköz juttatás rendjét a munkáltatónak írásban kell meghatároznia, ezt az ellenőrzött munkáltatók többsége megtette, azonban nem mindegyikük oktatta a használatukat és a viselésük megkövetelésében is voltak hiányosságok (pl. egyes építési munkahelyeken a dolgozók nem viselték a kötelezően előírt fejvédő sisakot). A szektorban foglalkoztatott nagyszámú alkalmi munkavállaló egyéni védőeszközzel (pl. védőlábbeli) való ellátása tekintetében is problémák mutatkoztak. Az építési-kivitelezési munkahelyeken a munkáltatók közel fele az alsó beavatkozási határértéket meghaladó zajexpozícióban foglalkoztatta a munkavállalókat, azonban hallásvédő egyéni védőeszközt nem biztosított számukra. Azokban az esetekben, ahol mégis alkalmaztak hallásvédelmet, nem mindig volt megfelelő az eszköz védelmi képessége vagy a dolgozó nem viselte a védőeszközt.
Számos esetben volt tapasztalható az összehangolás hiánya: a munkavégzés hatókörébe dolgozó más munkavállalókat is érte zajexpozíció. A mechanikai rezgésterhelés elleni védelem követelményeinek való megfelelés jellemzően biztosítva volt, a munkavállalók használták is a rendelkezésükre bocsátott védőkesztyűt. Az ellenőrzött munkaterületek közel felénél dolgoztak veszélyes anyaggal vagy keverékkel, leggyakrabban a rákkeltő hatású azbeszt esetében fordult elő, hogy nem alkalmaztak megfelelő egyéni védőeszközt. A kiporzással járó munkák (pl. csiszolás, cement adagolása) során több esetben nem viseltek légzésvédőt.
Jellemző szabálytalanság volt, hogy veszélyes anyagokat élelmiszerek csomagolására gyártott palackokban tartottak. A munkavállalók munkavédelmi oktatása jellemzően csak elméleti formában valósult meg, és csak ritkán egészült ki gyakorlati ismeretek átadásával. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint a munkavállalók munkaköri orvosi alkalmasságának/foglalkoztathatóságának vizsgálata tekintetében fordultak elő szabálytalanságok. Az ellenőrzött munkáltatók többsége biztosította a munkavállalói számára a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvizet és a vizsgált munkahelyek többségében a szociális helyiségek is rendelkezésre álltak, ellenben a munkahelyi elsősegélynyújtás feltételeit a munkáltatók jelentős részénél nem találták megfelelőnek.
A munkáltatók a klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket tettek. A védőital, a pihenőidő, valamint a megfelelő pihenőhely többnyire biztosított volt a munkavállalók számára. Az építőipar teljesítményének növekedése az építőanyag-ipart is húzta magával. Az ágazatban fokozott baleseti veszélyt jelentenek a gyártás során alkalmazott nagyméretű berendezések, az automatika és a kézi vezérlés kombinációja, a nagyszámú anyagmozgató- és emelőgép, a kisebb cégek esetében az elhasználódott géppark és a karbantartások elmaradása. Az építőanyag gyártó telepeken használt emelő- és anyagmozgató gépek sok esetben sérültek, hiányosan felszereltek voltak, de előfordult olyan eset is, hogy a gépekhez semmiféle munkavédelmi dokumentáció nem állt rendelkezésre.
A gyártás során keletkező zaj, por, és a vizes munkakörnyezet miatt az építőanyag-ipar munkaegészségügyi szempontból fokozott figyelmet igényel. A munkáltatók többsége elkészítette a kockázatértékelést, de azok egy része tartalmilag hiányos volt, mivel nem került feltárásra valamennyi, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázat, illetve nem vették figyelembe a már elvégzett munkahigiénés vizsgálatok eredményeit.
Az építőanyag gyártók többségénél nem álltak rendelkezésre teljeskörűen a felhasznált veszélyes anyagok/keverékek biztonsági adatlapjai, ennek következtében a munkavállalók munkavédelmi oktatása is hiányos volt ebben a témában. A munkáltatók általában biztosították a munkavállalók számára a megfelelő szociális helyiségeket, de előfordult olyan eset is, hogy a munkahelyen sem kézmosási lehetőség, sem mellékhelyiség nem állt rendelkezésre.
